Fűtési rendszer

Az olyan eszközökből  álló „együttest”, amely képes

– hőenergiát termelni
– ezt (a megtermelt hőenergiát) eljuttatni
– és a környezetnek (a levegőnek, a helység padlójának, falainak ) átadni

fűtési rendszernek nevezzük.

A fűtési rendszer tehát:  alapvetően hőtermelő, hőtovábbító  és hőleadó(k)-ból ,  a hőszállító közegből, valamint a működését befolyásoló, szabályzó eszközökből áll.

A fűtési rendszereket több szempont szerint is osztályozhatjuk:

 

A fűtési rendszerek osztályozása a hőenergia előállításának helye szerint:
lehet egyedi, központi és távfűtés.
Egyedi fűtés:

Ennél a rendszernél a hőtermelést és a hőleadást egy és ugyanaz a berendezés valósítja meg. Ilyenek a kályhák, a kandallók, vagy gázfűtés esetén a gázkonvektor.
Legfőbb előnyük egyszerűségükben rejlik, ennek viszont az alacsonyabb hatásfok, és a kevésbé jó szabályzás-szabályozhatóság a „velejárója” .

Központi fűtés:

A felmelegített hőszállító közeg (pl. víz)  csővezetéken keresztül jut el  hőtermelő eszköztől a hőleadókhoz.  A központi fűtésnél általában egy (központi) hőtermelő eszköz van, ezért ez lehet „igényesebb”, pl. jobb hatásfokú. Biztosítania kell valamennyi hőleadó  igényét.
A szabályzó rendszer összetettebb, bonyolultabb; viszont komfortosabb,  úgymond „többet tudó” ,  és gazdaságosabb üzemelést is megvalósíthat.
A központi fűtés a legelterjedtebb fűtési rendszer hazánkban.

Távfűtés:

Ennél a fűtési rendszernél nagy teljesítményű kazánok segítségével állítják elő a hőt, pl. hőközpotokban, onnan földbe süllyesztett, vagy levegőben vezetett csővezetéken keresztül továbbítják a lakóházakhoz. A távfűtés hátránya: a hosszú szállításból eredő több hőveszteség, a korlátozottabb szabályozhatóság  és a pontatlanabb költség-elszámolás.

A fűtési rendszerek osztályozása a hőtermelő szerint:

A központi fűtésrendszer hőtermelő berendezései  –  a kazánok –

a használt energia-hordozó alapján :

szilárd, olaj, gáz vagy villany üzeműek lehetnek.
Komfortjuk és kedvezőbb üzemeltetési költségük miatt a legelterjedtebbek a gázüzemű kazánok, míg a szilárd tüzelésűeknek  rendszeres „emberi felügyeletetre” van szükségük.

Rendeltetésük szerint :

vannak csak fűtésre és vannak fűtés- és melegvíz előállításra is alkalmasak, ezeket nevezik „kombi” kazánoknak.

Szabályzás vonatkozásában:

ú.n. „kétpontos” és „folyamatos” szabályzásúak lehetnek.
A kétpontos – fűt vagy nem fűt, míg a folyamatos szabályzású a láng nagysága, vagy a huzat szabályzásával finomabb szabályzást, és energiatakarékosabb üzemet biztosít.

A fűtési rendszerek osztályozása a hőleadó szerint:
radiátoros, szegélyfűtés, padló- vagy falfűtés.
Radiátoros fűtés

A központi fűtésrendszer egyik jellegzetes hőleadója a radiátor. „Koncentráltan”, aránylag kis helyen/térben valósítja meg a hőleadást,  ez az a tulajdonsága, ami nem kedvező, mivel magasabb hőmérsékletű fűtőközeggel kell „táplálni”.
Jellemzően öntöttvas, préselt acéllemez, vagy alumíniumból készült típusaik terjedtek el, az igényesebb változatoknál modern technológiával (nano kerámia) gondoskodnak a korrózió-védelemről, ezzel biztosítva a hosszabb élettartamot

Szegélyfűtés

A szegélyfűtés, szegélyradiátor  – egy nagymértékben kicsinyített , „miniatűrizált” radiátor, kis helyigénnyel, nagyon sűrűn elhelyezett hőleadó lamellákkal, a padló „szegélyén”, a falon elhelyezve.
A minimális helyigényű fűtőtest nem csak a helység levegőjét, hanem a falat is felmelegíti, emiatt már alacsonyabb hőmérsékleten is a megszokott hőérzetet biztosítja, ezzel  akár 10-20%-os energia-megtakarítást képes biztosítani a radiátoros fűtéshez viszonyítva.

Padló- , illetve falfűtés

A legjobb komfort-érzetet biztosító hőleadó változatok. A fűtővizet a padlóban, ill. a falban gondosan tervezett, beépített csöveken áramoltatjuk át, a teljes felület egyenletes hőátadást biztosít. A csövek beépítésénél figyelemmel kell lenni a hőtágulásra, biztosítani kell a hőszigetelést, és osztó-gyűjtőkön keresztül a bekötésüket. Alacsonyabb hőmérsékletű közeggel táplálhatók, mint a radiátoros fűtés.